A bejegyzés megírását az motiválta, hogy manapság az interneten és a sajtóban rengetegszer elhangzanak olyan kijelentések és "jó tanácsok", hogyan KELL boldognak lenni, elégedettnek, stb...

Alapvetően szomorúnak tartom, hogy erről egyáltalán ennyit beszélnek és cikkeznek, hiszen ezek a dolgok az ember lelkének a legmélyéről fakadnak. Különösen sérelmezni szoktam ezekben az irományokban a KELL szó gyakori használatát. PL Szeretned kell önmagad, hogy egyensúlyba kerülj, vagy Egyedül is boldognak kell lenned, hogy párra találhass....(Ugyanezt a kisgyermekes szülők is megtapasztalhatják az "x hónapos gyereknek már állni-mászni-ülni-beszélni kell témában, bár ez esetben azért meg szoktam kérdezni, hogy oké, hogy kell, de ezt valaki elmondta a gyereknek is?) 

A KELL szó egyfajta kényszert sugall, méghozzá nem is belső késztetést, hanem külső kényszert. Márpedig ha nem belülről fakad a késztetés, akkor az nem vezet semmi jóra.

De térjünk vissza a címben szereplő rezgések témához. Az embert az élete során negatív és pozitív rezgések, hullámok kísérik. Ezek egyrészt külső hatásokból fakadnak, másrészt pedig mi magunk bocsátjuk ki őket, majd ezek különböző mértékben visszahatnak ránk. Minél erősebb vagy tartósabb a hullám, amit kifelé sugárzunk, annál erősebben érkezik vissza hozzánk. Ha negatív energiát küldünk, negatív fog visszaérkezni, ha pozitívat, akkor pedig pozitív. 

Tőlünk induló negatív energia lehet például az, ha ok nélkül bántunk másokat, ha irigyeljük a sikereiket, de az is, ha egy rossz munkahelyen vagy rossz kapcsolatban maradunk, mivel ez belső feszültséget generál, ami kifelé is sugárzik.

A világ felől érkező negatív energiák talán még összetettebbek, mert ide tartozik a média által generált hazugság spirál és feszültségkeltés, de a környezetünkben élő (sokszor kívülről csodás almának tűnő) belül mérgezett emberek hatása is. A negatív (és a pozitív) rezgések komoly hatással lehetnek a mindennapi életünkre, a kapcsolatainkra, a gondolatainkra. Sokszor az ember későn ismeri fel, hogy honnan indul a méreg hullám és az élete pozitív területeit kezdi leépíteni, mert arra nem jut energiája a negatív rezgésekkel folytatott láthatatlan küzdelemben. Hosszabb távon ez barátságok, kapcsolatok végét is jelentheti.

A negatív energiák jelenléte sokféleképpen mutatkozhat meg: 

• negatív élethelyzetek ismétlődésében
• sorozatos sikertelenségben
• tervek sorozatos meghiúsulásában

Amit fontos tudni, hogy ezek a tervek jó eséllyel hozhatnának sikert is, a negatív rezgések azok, amik keresztbe tesznek a megvalósulásuknak. Fontos, hogy ezt felismerjük és tegyünk ellenük. No de hogyan?

Ha tőlünk indult a negatív rezgés, mi tettünk olyat, amit nem kellett volna, vagy nem úgy kellett volna, olyan embert bántottunk, aki nem érdemelte volna, egyszerűen fordítsunk a dolgokon és adjunk pozitív energiát, tettekkel segítsük a pozitív hullám elindulását.

Ha kívülről jövő a negatív hullám, ismerjük fel a forrását (ahogy mondtam, a mesék nem hazudnak, sokszor a szép alma rejti a legkegyetlenebb mérget) és zárjuk ki az életünkből. Sokat segíthet a felismerésben, ha végiggondoljuk, mikor indult el ez a hullám (még egész apróként).

A pozitív energiákkal ugyanez a helyzet: a kedves szavak, beszélgetések, törődés, figyelem, tervek és motiváltság, jótékonykodás, segítségnyújtás, odafigyelés, a szeretett személyekkel való törődés mind pozitív energiákat szülnek, amik visszahatnak ránk is. Fontos az ego és az önszeretet, de ne keverjük össze az önimádattal és a nárcizmussal. Ha kifelé nem adsz semmit, ne várd, hogy hozzád jó rezgések érkezzenek, nincs forrásuk... A siker felé vezető út kifelé indított pozitív rezgéseken alapszik. Ezek nélkül minden összeomlik.

És ami fontos: nem elég mondogatni, hogy pozitívak vagyunk. Nem kell rettegni kimondani, hogy most valami nincs rendben. Nem kell összerezzenni és keresztet vetni olyan szavak hallatán, mint pl sajnálom, aggódom, mert ezek NEM negatív szavak, hanem empátiát kifejezők. A pozitív felfogás nem azt jelenti, hogy nem szabad kimondani, amit érzünk, ha az épp nem szivárványos-csillámpónis-tökéletes, nagyon fontos a felismerés, mert csak az hozhatja meg a kezdő lépést a változáshoz.