Képzeld el, hogy hozzád kerül egy könyv (Szándékosan kerülöm a birtokodba, vagy tulajdonodba szót. Vedd úgy, hogy csak ideig-óráig, ki tudja meddig, talán csak évekre, talán örökre.).

Ez a könyv hatalmas értéket képvisel. A borítója csodaszép, mesterien kidolgozott, ahogy végig húzod rajta az ujjad, szinte mesél. Az illata olvasásra csábít. Belül minden egyes betű gondosan megrajzolt, a képek szinte életre kelnek benne.

Megbecsülöd ezt a könyvet? Vigyázol rá? Óvod? A szívedhez öleled? Fontos, hogy megmaradjon az épsége? És az illata? Talán még teszel rá egy borítót is, ami védi, hogy ne sérüljön?

Ha nem, akkor menj el egy utca sarki kis bódéba, vegyél egy gyűrött kis ponyvaregényt, dobd a dohányzóasztalra, hogy mindenki megfogdoshassa, aki csak arra jár, tedd rá a kávés csészédet és SOHA ne vegyél a kezedbe igazi könyvet, hagyd meg azoknak, akik értékelik.